Maga vívás, mint tevékenység már hosszú, évszázados múltra tekint vissza. Ma is megtalálható fegyvernemeink közül a kardvívás a legidősebb, hiszen ennek alapjait 1868-ban fektették le, olasz nyelven. A Nemzetközi Vívószövetség 1914-ben alakult meg, ezzel létrehozva a párbajtőr és a tőrvívás alapjait.

A tőr egy könnyed szúrófegyver, össztömege nem haladhatja meg az 500 grammot, míg hossza 1,1 méterben van maximalizálva. Maga a tőrvívás egy technikai jellegű konvencionális küzdősport. Az asszóban két vívó méri össze tudását, céljuk pedig nem más, mint, hogy hamarabb szerezzenek megadott mennyiségű érvényes találatot, mint ellenfelük az idő lejárta előtt.

A párbajtőr „testvéreivel” ellentétben nem konvencionális fegyvernem, hanem úgy nevezett combat sport, ami annyit tesz, hogy a találatok elbírálása során nincs kedvezményezett (támadó-védekező) fél, hanem aki eltalálja ellenfelét, annak találata pontot fog érni. Hasonlóan a tőrhöz a párbajtőr is szúrófegyver, így érvényes találatot csak a hegy célbajuttatásával lehet elérni. A fegyver tömege valamivel nagyobb, mint a tőré, nem haladhatja meg a 770 grammot, maximális hossza nem lehet több, mint 1 méter.

Hódmezővásárhelyen nagy múltra tekint vissza a vívó sportág. Egyesületünk létrehozása előtt városunk már olyan nevekkel büszkélkedhetett, mint Juhász Katalin vagy Gyuricza József. 1990-ben Magyary Ágnes többedmagával megalapította a Hódmezővásárhelyi Csomorkány Sportegyesületet, amely azóta is minden erejével küzd, azért hogy nagyobbnál nagyobb tehetségeket biztosítson a hazai vívósport számára.

Klubunkban elsősorban tőrözőket tanítunk meg a vívás fortélyaira, de az utóbbi pár évben már a párbajtőr is megjelent városunkban. Jelenleg 4 edző dolgozik a mindennapokban azon, hogy a gyerekek lehető legjobb minőségű oktatásban részesüljenek.Edzőink célja mindamellett, hogy sikeres vívókat neveljenek az is, hogy a lehető legjobb hangulatot biztosítsák csoportjaikban a korszerű Vívócentrumban.