Magyary Ágnes, vezetőedző

Az az erkölcsi mérce ami alapján élek elég magas. Bármilyen feladatot kaptam, kapok az életben, azt

próbáltam tökéletesen megoldani. Ehhez kaptam erőt és megfelelő képességeket is, ezért hálás vagyok a

Jó Istennek.

Az általános iskola 7. osztályába jártam amikor először lementem a vívó terembe. Azóta töretlen hűségem

ehhez a sporthoz. Hamar váltam sikeres versenyzővé. A gimnáziumi éveim alatt szépen jöttek az

eredmények, ifjúsági aranyjelvényes, később I. osztályú tőrvívó lettem. A Bethlen Gábor Gimnáziumban

érettségiztem. Ezután a Magyar Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői diplomát szereztem. Budapesti

éveim alatt az MTK-VM. vívó szakosztály versenyzője voltam. Ezidő alatt Lukovich István volt az edzőm, aki a szakmát könyvekben is publikálta. Többek között az ő könyveiből is tanultunk a Főiskolán. A budapesti évek alatt sikeresen megvédtem I osztályú versenyzői képesítésemet. De az igazi eredmény az volt, hogy elsőkézből kaphattam a vívás tudományát. A mai napig nagy hálával és köszönettel emlékezem azokra az

időkre.

1978-tól testnevelő tanárként dolgoztam és másod állásban edzősködtem, volt vásárhelyi edzőmmel, Kormány Lajossal.

1980 -tól a városi sportegyesület főállású vívó szakedzője lettem.

1990 – ben a város megszüntette az addig állami támogatású egyesületeit. Azért hogy a vívósport

továbbra is megmaradjon városunkban egy teljesen új egyesületet kellett létrehozni. Ennek, a ma is

működő Csomorkány SE névre hallgató egyesületnek alapítója vagyok.

Ahhoz, hogy megfelelő módon működni tudjon az egyesület létrehoztam egy alapítványt és évente

megszerveztem a vívóbálat, melynek bevétele segítette működésünket. Ebben az időben főállású

testnevelő tanárként és másod állású vívóedzőként dolgoztam. Közben 1995 -ben úszó edzői képesítést

szereztem, majd 1998-ban elvégeztem a BG. Gyógypedagógiai Főiskola és A Testnevelési egyetem közös

Rehabilitációs Gyógyúszó tanfolyamát. Eközben folyamatos volt városunk vívó utánpótlásának nevelése.

Saját kinevelt tanítványaim segítségével dolgoztam az edzéseken.

1998 – tól Olaszországban edzősködtem, Bergamóban. A Bergamasca Scherma klubban utánpótlás nevelő

edző voltam. Két év elteltével sikerült egy Lombard bajnokot nevelnem.

2007 nyarán kidolgoztam a vívás 2 évre szóló tantervét. Készítettem egy tanulmányt „A vívás mint

képesség fejlesztés” címen ezt a városi közgyűlés elfogadta. Így 2008 januárjától az országban elsőként

Hódmezővásárhelyen kötelező tantárgy lett a vívás az általános iskolákban. Ez akkori országos minta

volt. A mai napig működik az egész országban olyannyira, hogy ebből a programból nevelődtek és

nevelődnek ki a jelenleg felnőtt korosztályba lépő magyar válogatott versenyzők. Jó érzés és öröm tölt el,

amikor saját nevelésű versenyzőim eljutnak odáig, hogy világversenyeken is megállják a helyüket és az

iskolai vívásból eljutnak a nemzetközi elitbe. Az igazi boldogság az az időszak ,amíg kisgyermekből eljut

idáig, és tudom hogy ez a sok-sok éves közös épülés eredménye.

Jelenleg még mindig edzősködöm e mellett vezetőedzője, szakosztály vezetője vagyok egyesületünknek.

Donka Gábor, edző

1993 őszén látogattam el előszőr a vívóterembe, versenyzést 2002-ben fejeztem be a

Hódmezővásárhelyi Csomorkány SE színeibe.

Edzőim Magyary Ágnes és Kormány Lajos volt.

Középfokú edzői papírt 2003-ba szereztem a Testnevelési Főiskola berkein belül.

2008-tól kezdtem el edzőként dolgozni az Egyesületnél. Több tanítványom is helyezést ért el

egyéniben a Magyar Bajnokságokon csapatban többen is érmesként végzett, 3. helyet hozták el.

2016 szeptemberétől 2021 szeptemberéig egy kis szünetet tartottam.

2021 szeptemberétől újult erővel és lendülettel dolgozok sok ügyes gyerekkel, ami már a jelen jelenti.

Miskolczi Tamás, segédedző

2010-ben lépett be életembe a vívás és azóta sem igazán enged el. Én is, csakúgy, mint sok társam, a sulivívás programjából kerültem bele a vívás világába. Karrierem elején két és fél évet jobbkezesként csináltam végig, mígnem egy wroclawi verseny után Donka Gábor bácsi mondta azt, hogy hétfőn ne vigyek magammal cuccot, átállunk balkézre.

Az eredmény nem váratott sokáig magára, hiszen két hét balkezes edzés után már hoztam az addigi eredményeimet. Az országos bajnokságokon elvétve sikerült a legjobb 8 közé bejutni, de csapatban elmondhatjuk magunkról, hogy éveken keresztül ott voltunk a dobogó harmadik fokán.

Donka Gábor távozása után Berjozkin Anton vette csoportunkat, ahol hihetetlen sok edzőtáborban volt lehetőségem résztvenni. Rövid vásárhelyi pályafutása alatt értem legjobb egyéni eredményem, hiszen kadét korosztályban V. lettem az Országos Bajnokságon. Miután Anton bácsi távozott, helyét Felletár György, vagy ahogy mindenki ismeri, „Cefi bácsi” vette át, így kerültem bele a párbajtőr világába.

Előző mesterem távozása után én vettem a szabadidős csoport edzését megtartva a párbajtőrt fegyvernemként. Azóta igyekszem kinevelni a saját versenyzőimet, akiket segítve visszatérhetek a versenyvívás világába.

Papp Medárd, segédedző